Törvények és szabályzatok

· HM utasítás a Honvéd Koronaőrség létrehozásával és egyes kijelölt
.. objektumok protokolláris őrzésével kapcsolatos feladatokról

----------------------------------------------------------------------------------------
· A Szent Korona közjogi őrzéséről (tovább)
----------------------------------------------------------------------------------------


HM utasítás a Honvéd Koronaőrség létrehozásával és egyes kijelölt
objektumok protokolláris őrzésével kapcsolatos feladatokról


118/2010. (XII. 31.) HM utasítás

a Honvéd Koronaőrség létrehozásával és egyes kijelölt objektumok protokolláris őrzésével kapcsolatos feladatokról

A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 52. § (1) bekezdésének f) pontja alapján, figyelemmel a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény rendelkezéseire, a Szent Korona és a hozzá tartozó egyes jelvények, történelmi hagyományokhoz méltó módon történő őrzése érdekében az alábbi utasítást adom ki:

1. § Az utasítás hatálya a Honvédelmi Minisztériumra (a továbbiakban: HM), a honvédelmi miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó szervezetekre, a honvédelmi miniszter közvetlen és fenntartói irányítása alá tartozó szervezetekre, valamint a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) katonai szervezeteire terjed ki.

2. § A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 70. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt, a Magyar Honvédség feladatrendszerébe tartozó kötelezettség teljesítése érdekében a Szent Korona és a hozzá tartozó egyes jelvények őrzésének biztosítására létre kell hozni a Honvéd Koronaőrséget. Ennek érdekében a jelen utasítás tartalmazza a létrehozás előkészítésére vonatkozó rendelkezéseket, valamint a Honvéd Koronaőrséggel kapcsolatos keretfeltételeket és követelményeket.

3. § (1) A Honvéd Koronaőrség létrehozásának előkészítése érdekében az azzal kapcsolatos koordinációs feladatok ellátására munkabizottságot hozok létre.

(2) A munkabizottságot a HM kabinetfőnök és a HM Honvéd Vezérkar főnök helyettese együttesen vezeti.

(3) A munkabizottság titkára a HM Jogi Főosztály vezetője.

(4) A munkabizottság tagjai a

a) HM jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára és a HM védelemgazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára személyesen, valamint a

b) HM parlamenti államtitkár,

c) HM Tervezési és Koordinációs Főosztály,

d) HM Humánpolitikai Főosztály,

e) HVK törzsigazgató,

f) HVK Kiképzési Csoportfőnökség,

g) HVK Haderőtervezési Csoportfőnökség,

h) HVK Személyzeti Csoportfőnökség,

i) HVK Logisztikai Csoportfőnökség,

j) HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal,

k) HM Közgazdasági és Pénzügyi Hivatal,

l) HM Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal,

m) HM Sajtóiroda,

n) MH Támogató Dandár,

o) MK Katonai Biztonsági Hivatal,

p) HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

állásfoglalásra kijelölt képviselője.

(5) A munkabizottság ülésein állandó meghívott a Köztársasági Elnöki Hivatal főhadsegéd, a Magyar Köztársaság Országgyűlése Hivatalának, a Köztársasági Őrezred, valamint a Magyar Koronaőrök Egyesületének képviselője.

(6) A munkabizottság ülését igény esetén a munkabizottság vezetői hívják össze. A munkabizottság működési rendjét maga határozza meg.

(7) A munkabizottság vezetői a feladat végrehajtásába a feladatkörében érintett összes szerv, szervezet vezetőjénél közreműködést kezdeményezhetnek a szolgálati elöljáró, illetve hivatali felettes egyidejű tájékoztatása mellett. Az érintett szervek, szervezetek vezetői a munkabizottság vezetőinek megkeresésére a feladatkörük szerint kötelesek együttműködni.

4. § A munkabizottság általános feladata az MH Honvéd Koronaőrség létrehozásával kapcsolatos feladatok teljes körű felmérése, valamint a szükséges miniszteri és vezetői döntések előkészítése és előterjesztése.

5. § A munkabizottság általános feladatai körében döntési javaslatokat készít elő:

a) a Szent Korona őrzésének a Köztársasági Őrezredtől történő átvételéről;

b) a Parlament épületében a biztonsági jellegű további együttműködésről szóló megállapodásról;

c) a Szent Korona őrzésével kapcsolatos (személyi és dologi) költségvetési kiadásokról;

d) a Honvéd Koronaőrség létrehozásához, valamint a koronaőrök különleges jogállásának biztosításához szükséges jogszabályok tervezetéről;

e) a Honvéd Koronaőrség Magyar Honvédség szervezetében történő elhelyezkedéséről és belső szervezeti felépítéséről és létszámáról;

f) a Honvéd Koronaőrség szükséges felszereléséről, valamint egyéb logisztikai jellegű biztosításáról;

g) a Honvéd Koronaőrség tagjaival kapcsolatos speciális kötelezettség- és követelményrendszerről;

h) a koronaőrök kiképzési követelményeiről;

i) a koronaőrök többletfeladatait és kötelezettségeit elismerő új pótlékokról;

j) a koronaőrségre vonatkozó különleges vezetési, irányítási, parancsadási jogkörökről;

k) a koronaőrségre vonatkozó speciális öltözködési és egyenruha-viseleti szabályokról;

l) a Honvéd Koronaőrséggel kapcsolatos infrastrukturális és elhelyezési feltételekről;

m) a történelmi hagyományokon alapuló koronaőri szabályzatról;

n) a Sándor Palotával kapcsolatos protokolláris, díszelgési feladatokról;

o) a Szent Korona őrzésével kapcsolatos különös szabályokról és nemzetbiztonsági feladatokról.

6. § A Munkabizottság az 5. §-ban foglalt döntési javaslatok kialakítására vonatkozó ütemtervet 2011. január 10-ig dolgozza ki.

7. § A Honvéd Koronaőrség feladataival, szervezeti elhelyezkedésével, valamint állományával kapcsolatos alapvető elvek:

a) Honvéd Koronaőr csak hivatásos, vagy szerződéses állományú katona lehet;

b) a Honvéd Koronaőrség létszáma igazodjon a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények őrzéséhez kapcsolódó történelmi hagyományokhoz és a modern kor biztonsági követelményekhez;

c) a Koronaőrökkel szembeni követelményeket a történelmi hagyományoknak megfelelően kell kialakítani;

d) a Koronaőrség tagjai tekintetében -a velük kapcsolatos magasabb követelményrendszer és kiemelt jelentőségű feladataik miatt - magasabb színvonalú illetmény (új pótlék) biztosítása szükséges;

e) a Honvéd Koronaőrség feladatait a történelmi hagyományokon alapuló szabályzatban foglaltak szerint látja el.

8. § A munkabizottság a jelen utasításban részletezett feladatok végrehajtására vonatkozó részletes jelentését 2011. február 28-ig előterjeszti a miniszteri értekezlet ülésére.

9. § Ez az utasítás a közzétételét követő 5. napon lép hatályba.

--------------------------------------------------------------------------------------

A SZENT KORONA KÖZJOGI ŐRZÉSÉRŐL

A Szent Korona tanából folyik Szent István koronájának, a Szent Koronának nagy közjogi jelentősége; ez viszont érthetővé teszi azt a féltő gondosságot, melyet a nemzet ősidőktől fogva e korona megőrzésére fordított. A szent Koronát az első századokban a székesfehérvári székesegyházban a káptalan tagjai őrizték. Nagy Lajos idejében Visegrádra került.


TÖRVÉNYKÖNYV (Corpus Juris)

1464: II törvény A korona helyéről és megőrzéséről
az első törvény, amely a korona közjogi őrzéséről általánosságban rendelkezik. A részletesebb szabályozást a későbbi törvények tartalmazzák.

Továbbá, mivel tudjuk mi, és tudják összes főpap uraink és bároink, és az ország egész közönsége tudja, hogy milyen módon és miképpen jutott a szent korona, annak helytelen őrzése és gondozása miatt, ez országból idegen kézre;
I.§. Amely idegen kézre kerüléssel ez az ország helyrepótolhatatlan károkat, kimondhatatlan pusztításokat és sok viszontagságot szenvedett, és e korona csak nemrégiben, sok munka és fáradtság után és nagy költséggel volt az országközönség pénzén visszaváltható;
II.§. Mi tehát, tisztünknél fogva, a szent korona kellő megőrzése és megtartása céljából e helyen a főpap és báró uraknak meg országunk nemeseinek közös megegyezésével és akaratából egy különben megszokott helyről és arra alkalmas személyekről kívánunk gondoskodni, nehogy (amitől Isten őrizzen) a korona ismét ez országtól idegen kézre kerüljön. (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)

1492: III. törvény A koronát hogyan, kik és hol őrzik
Visegrád várkapitánya Némai Kolos László eskütétele 1493-ban, valamint Cseh János (szintén Visegrád várkapitánya) 1527-ben esküt tesznek. Kiemeli, hogy a koronát az országból semmi fondorlattal kivinni nem szabad, hogy azt a rendek által választott koronaőrök őrzik régi szabadság szerint


Továbbá, hogy az ország koronáját (a királyi felség) a főpap urak és a bárók kezéből semmi ürügy vagy keresett szín alatt és sem készakarva, sem fondorkodva ki ne vegye, hanem hagyja és engedje meg, hogy azt régi szokásukhoz és szabadságukhoz képest azok tartsák és őrizzék, akiket e célra bizonyos számmal saját kebelükből egy értelemmel megválasztanak és kirendelnek.
I.§. És hogy a rég időtől fogva a korona megőrzésének helyéül kijelölt Visegrád várát ugyancsak e koronaőrök kezére adassa és szolgáltassa. (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)


1498: XXV. törvény kik őrizzék a koronát
a koronát ne főpapok, hanem egyedül világi személyek őrizzék

Hogy ennek az országnak a szent koronáját ne a főpapok, hanem egyedül a báró urak és világiak őrizzék. (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)

1500: XXIII. törvény kik válasszák meg a korona őrzésére alkalmas személyeket

megismétli az 1498-as törvényt és ennek kiegészítéseképpen elrendeli, hogy a korona őrzésére a főpapok és bárók, meg a többi országlakosok „két és nem több hű világi urat” válasszanak meg

Az ország szent koronájának őrzésére a királyi felség és az összes főpap urak, bárók meg a többi országlakosok, amikor szükséges és célszerű, mindenkor két és nem több hű világi urat válasszanak meg (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)

II. Ulászló választói feltételei között van, hogy a koronát az ország által választott koronaőrök őrizzék


1608: IV. törvénycikk A korona visszahozásáról és őrzéséről
Pozsonyt jelölik erre a célra, s mint új intézkedés szerepel, hogy a koronaőrök született, vagyis leszármazásuknál fogva magyar honosok legyenek

A negyedikre nézve: Minthogy ő császári felsége az ország koronáját és ennek a régi jelvényeit a királyi könyvekkel és oklevelekkel együtt, nemcsak a királyi a királyi felségnek mint Magyarország kormányzójának, hanem az akkor ott együtt jelen volt karoknak és rendeknek, sőt még a távollevő országlakóknak is (amelyeknek az átvételét azok őfelségének az átadás szerint nyugtatványozták is) átadta és átengedte:
I.§. Ennélfogva az országnak ugyanazon karai és rendei méltán követelik, hogy az említett koronát a bécsi cikkelyek erejénél fogva, meg az országnak a régi szokása is úgy kivánván, azonnal ide Pozsonyba hozzák, és a szentséges királyi felség koronázása után azok kezében hagyják, akiket annak őrzésére a világi született magyaroki közül megválasztanak. (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)



1608: XVI. törvény A koronát külön háziőrség őrizze, koronaőr katonák fizetése

Az ország koronájának őreivé nemzetes és nagyságos Révay Péter úr, Turóc vármegye ispánja, és erdődi Pálffy István úr, Pozsony vármegye ispánja és a szentséges császári és királyi felségnek a tanácsosai neveztetnek ki:
I.§ Amely koronát őr uraknak a lajstromba foglalt összes jelvényekkel együtt itt a pozsonyi várban bizonyos előkelő országlakóknak a szemeláttára adják át és ezeknek a jelenlétében helyezzék el a tartályba, amelyet a nádor, három főpap és ugyanannyi báró úr a pecsétükkel lepecsételjenek.
2.§. Mind a két őrnek a vár kapuira, erődítményeire és a katonákra nézve egyenlő joguk és hatalmuk legyen.
3.§. Végül, hogy szükség idején a király és az országlakók az ezen várban levő rendes katonaság mellé kellő házi őrséget helyezzenek el; és hogy mind ennek a fenntartásáról, mind a katonák fizetéséről gondoskodás történjék. (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)


1609: LXII. törvény koronaőr katonák fizetése

1613: XVIII. Törvény Szükség és veszedelem idején a felkelés módjáról és ilyen esetben a

1625: XXV. törvény a király jelöl a koronaőri állásokra, s az országgyűlés azok közül választ


I.§. Általános fölkelés vagy egyéb szükség és veszedelem idején pedig a nádor úr őfelségét arról éspedig mindenek felett tájékozza, és a korona megőrzésére nézve a koronaőr urak mellé a maga idejében elegendő segédcsapatokról gondoskodjék. (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)


1622: IV. törvény
Az ország szent koronájának Trencsénből Sopronba szállításáról és annak megtrekintése és megvizsgálása után ismét a pozsonyi várba visszahelyezéséről; továbbá a koronaőrök számáról, és a korona átadása iránt özvegy Révayné úrasszonynak a megnyugtatásáról.

A karok és a rendek megemlékezvén arról, hogy az előző évek igen heves mozgalmai között az ország szent koronájának a szokott megjelölt helyéről elvive mily sokat kellett vándorolnia:

I.§. Továbbá, minthogy a mozgalmaknak Isten jóvoltából már megtörtént lecsendesülétével a Nikolsburgban megállapított békekötés erejénél fogva ez ideig Trencsén sz. kir. városban volt elhelyezve, időközben pedig a koronaőrök egyike, tudniillik a néhai tekintetes és nagyságos Révay Péter úr elhalálozván, ennek tisztébe az országlakók közös egyetértéséből nagyságos nagyapponyai Apponyi Pál úr következett:
2.§. Ennek okáért a karok és rendek elhatározták, hogy az országnak ezt a szent koronáját az összes hozzátarozó koronázási jelvényekkel együtt megvizsgálás és felismerés végett erre az általános országgyűlésre hozatják: éspedig úgy, hogy a megvizsgálás és megtekintés után ünnepélyesen ismét a pozsonyi várba, tudniillik a régi szokásos megőrzési helyére visszahelyezik, és megőrzésére a korábbi hatvan gyalogkatona mellé még negyvenet adnak, hogy összesen százan legyenek.
3.§. Ezekhez a korábbi szokás szerint ő császári felsége is hasonló számú német gyalogosokat adjon, akik a koronaőröktől és a várnagyoktól függjenek.
4.§. A koronának és jelvényeknek a teljes és mindenképpen megtörtént átadásáról a mondott karok és rendek nemzetes és nagyságos Forgách Mária úrasszonyt, az említett néhai Révay Péter koronaőr úrnak stb. hátramaradt özvegyét a jelen törvénycikk erejével mindenképpen megnyugtatják, és föloldottnak és fölmentettnek nyilvánítják és jelentik ki. (Kolosvári Ákos és Óvári Kelemen fordítása)


1625: XXVI. törvény A korona őrzésére alkalmazandó várkatonák számáról

A korona őrzésére az 1622. Évi IV. törvény szerint ötven magyar és ötven más német gyalogost alkalmazzanak.
1.§. Minthogy pedig ez az ötven német katona eddigelő látszólag máshonnan függött; illő dolog, hogy őket ezutánra azon parancsnokság alól felmentsék, és hogy mástól, mint a koronaőröktől és várnagyoktól ne függjenek; meg hogy az eddiginél szigorúbb fegyelem alatt álljanak.
2.§. És hogy a tőlük okozott károkért a koronaőr urak és a várnagyok a sértett fél kérésére elégtételt szolgáltatni tartozzanak és kötelesek legyenek. (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)/

1635: LXXXVII. Törvény
A koronaőrzésre alkalmazott német katonákat és az ország korona iránt esküre kötelezzék. Kiktől függjenek? És hogy mindkét nemzetbeli őrkatonákat engedelmességben tartsák

1.§. Hogy az ott alkalmazott német katonákat az ország és a szent korona iránt esküre kötelezzék, és hogy teljesen a koronaőr uraktól meg a pozsonyi várnagyoktól függjenek.
2.§. És mind a német, mind a magyafr katonákat az 1625. Évi XXVI. törvény szerint fegyelem alatt tartsák. (Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen fordítása)


1638: I. törvény „két vallás” képviselői közül kell jelölni és választani

1647: III. Törvény Koronaőr választás illetőleg felmentés

Mivel Magyarország Szent Koronájának az őrei, úgymint tekintetes és nagyságos erdődi Pálffy János gróf és ghymesi Forgách Péter urak az utóbbi években az élők sorából elköltöztek; azért a karoknak és rendeknek ama négy személy közül, akiket a császári és királyi felség mindkét vallási felekezetből a koronaőrség tisztségére kijelölt, a szent koronának előbb nevezett néhai őrei helyébe egyetértő akarattal és megegyezéssel nagyságos ipolykéri Kéry János és ghyletinci Ostrosith Miklós urakat tetszett megválasztani.
1.§. Akik őfelsége és az országlakosok előtt a szokásos esküt is ünnepélyesen letették.
2.§. A Szent Korona előbb nevezett néhai őreinek az örököseit és utódait pedig az ország szent Koronájához tartozó kulcsokat a visszaadására nézve szabadoknak és felmentetteknek nyilvánítják és jelentik ki
3.§. A koronaőr urak pedig vagy egyszerre mind a ketten, vagy felváltva állandóan legyenek kötelesek és tartozzanak az ország szent koronája mellé tartózkodni.


1647: IV. törvény A korona őrzésére alkalmazott őrkatonák számáról, azok függéséről és károktól való tartózkodásáról
Az ország szent koronájának az őrzésére rendelt gyalogkatonák vagy felvigyázók számára és azok függésére és szigorúbb rendbetartására nézve pedig a karok és rendek határozzák, hogy az 1625. Évi XXVI. törvényt meg kell tartani, és hogy bármely károktól, amelyeket azok a koronafelvigyázók másoknak és különösen Pozsony városának, továbbá Pozsony vármegye főispánjának és ugyancsak a pozsonyi káptalannak eddig okozni szoktak, jövőre tartózkodjanak.

1655:XLV. Törvény
A koronaőrök közül legalább az egyik maradjon a Szent Korona mellett; és a német katonák büntetés tekintetében is tőlük függjenek

Minthogy értésükre esett a rendeknek, hogy gyakran egyik koronaőr sem marad az ország Szent Koronája mellett, azért végezik, hogy ennek utána(ha bizonyos és törvényes akadályok miatt nem is mind a kettő) legalább egyikük maradjon állandóan a mondott Szent Korona mellett.
1.§. És e szent korona őrzésére alkalmazott német katonák büntetés tekintetében is egyáltalán azoktól s Pozsony várának várnagyjaitól függjenek. (Kolosvári S. és Óvári K fordítása)



1715: XXXVIII. törvény Az ország Szent Koronája őrzésének helyéről
s annak őrei választásáról


Őfelsége hozzájárultával végezték, hogy az ország Szent Koronáját a hozzátartozókkal együtt Magyarországon, a törvényesen kijelölt helyen, Pozsonyban kell tartani, s csak fenyegető veszély vagy szükség esetében, a nádorispán úr előzetes tudtával lehet onnér elvinni.
1.§. Annak őreivé pedig, néhai Erdődy Kristóf gróf s ifjabb Pálffy Miklós gróf helyébe idősb erdődi Pálffy Miklós grófot s Kollonich Ádám grófot, mint a király s ország irányában nagy érdemeket szerzett s jóságos királyi gondoskodásánál fogva e hivatalban mostanig tettleg működő személyeket, a karok és a rendek is általános szavazattal (őcsászári szent felsége előleges kijelölése s azoktól letett eskü mellett) megválasztották és megerősítették.
2.§. Minthogy pedig az előbb említett Pálffy Miklós gróf úrnak nádorispáni méltósága következtében a koronaőri tisztség újra törvényesen megürült, annak helyébe, őfelségének előző királyi kijelölése mellett, a karok és a rendek egyértelmű szavazatukkal s megegyezésükkel Nádasdy Tamás gróf urat, hű érdemei úgy kívánván, ünnepélyesen megválasztották, s ő alább csatolt forma szerint a szokásos esküt az akkor távollevő felségtől erre különösen kiküldött királyi biztos úr s a karok és rendek előtt letette: ennélfogva mind a fentebb említett nádorispán urat, mind a mondott néhai Erdődy Kristóf gróf örököseit, valamint a fentebb nevezett ifjabb Pálffy Miklós gróf úr utódait is a koronához tartozó kulcsok átadása felől megnyugtatják.
3.§. S minthogy a magyar kamara elnökének hivatala az ország Szent Koronája őrségének hivatalával nem összeférhetetlen, s különben is az 1681:XXXV. Törvény e tekintetében tettleges gyakorlatra nem lépett: ezért végezték, hogy a magyar kamara elnökeit is, ha ugyan magyarok, a mondott koronaőri hivatalra, ellent nem állván a fent említett XXXV. Törvény tartalma, ő királyi felsége előleges törvényes kijelölése mellett a karok és rendek megválaszthassák.
4.§. S hogy ezek az előbbi módon megválasztandók az esküt ő legszentségesb felsége s az ország karai előtt, azok pedig, kik ezt a hivatalt közigazgatási jogon találnánk elnyerni, az eddig szokásos módon tartozzanak letenni.
5.§. Végezték, hogy azoknak beiktatása pedig mindkét esetben a bevett állandó szokás szerint a királyi magyar kamarahivatalnál történjék.

ESKÜMINTA

Én, N. N., Magyarország Szent Koronájának az ország részéről ő legszentségesebb felsége előleges kijelölése mellett annak rende szerint megválasztott s ő legszentségesebb felségétől, legkegyelmesebb urunktól, jóságosan megerősített őre, esküszöm az élő Istenre és Isten anyjára, boldogságos Szűz Máriára, s Isten minden szentjeire és választottjaira, hogy én Magyarország Szent Koronáját s a többi királyi és oreszágos ékszereket, melyek a mellett az őrzőhelyen együtt léteznek, tehetségemhez képest, különösen ha sor reám kerül, gondosan és híven megőrzöm és megtartom, az annak őrzésére rendelt katonákat hű és gondos őrzésre intem s annak megőrzésére nézve kellő fegyelemben tartom, s a Szent Koronát és az a mellett levő királyi és országos ékszereket semmiféle mesterkedéssel, semminemű csalással vagy ravaszsággal és semminemű úton s módon az országtól és a törvényesen megkoronázott királytól el nem idegenítem, Isten engem úgy segéljen, a boldogságos Szűz Mária s minden szentek.
Tóth Lőrinc fordítása


1751: ? törvény Mária Terézia a „Magyar Királyi Koronaőrség” elnevezést adta

1784-ben II. József feloszlatja a koronaőrséget

1790: II. törvény „valláskülönbség nélküli” választás

(ua. mint az 1638. I törvény, de 1790-ben sem volt csak a római katolikus és a protestáns vallás mo-n)

1790: VI törvény
Budát jelöli ki a korona őrzési helyéül.

A királyi szent felség kegyesen beleegyezvén, hogy Pozsonyban ünnepélyes szertartással végbement szerencsés megkoronázása után az ország szent Koronája a hozzátartozó drágaságokkal együtt Buda szabad királyi fővárosba vitessék át, és azon törvények eltörlésével, amelyek annak Pozsonyban való őrzését rendelik, ugyanott tartassék, az ország karai és rendei elhatározták, hogy az említett Szent Korona, mely eddig sok veszélyben forgott, és csak az égiek kedvezéséből maradt meg, a hozzátartozó drágaságokkal együtt az ország szívében, Budán őriztessék, és az országgyűlésileg egybegyűlt karok és rendek belegyezése nélkül soha máshová ne vitessék vagy el ne vitessék, érintetlenül maradván az 1715:XXXVIII. törvénynek váratlan és nyílt veszély esetére a veszély elmúltáig a szent koronának ideiglenes való átszállításáról tett rendelkezése. (Csiky Kálmán fordítása)


1848: Koronaőrség feloszlatása

1853: Koronaőrség felállítása

1871: Ferenc József a Magyar Királyi Koronaőrség nevet adja

1919: XXXI. Néptörvény A korona és a koronázási jelvények őrzéséről

1.§. A korona és a koronázási jelvények őrzésére vonatkozó korábbi törvényes rendelkezések hatályukat vesztik. A koronaőrök állása és tisztsége megszűnik.
2.§. A korona és a koronázási jelvények a miniszterelnök és a belügyminiszter őrzése alá tartoznak. Az őrzés részleteit a miniszterelnök és a belügyminiszter rendelettel szabályozza.
3.§. E néptörvény kihirdetésének napján lép életbe.


1928: XXV. törvénycikk  A Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok gondviseléséről

(kihirdettetett az Országos Törvénytárnak 1928. Évi június hó 26-án kiadott 13. Számában)

(M. i.) A javaslat címében -  tárgymegjelölésül – régi törvényeinkben használt „tartás” és „őrzés” szavak helyett a bennük rejlő két fogalomárnyalatot egyesítő és általánosabb jelentőségű „gondviselés” szót alkalmaztam. 
(M. i.) I. A Szent Koronát államiságunk első századaiban a székesfehérvári székesegyházban egyházi személyek őrizték. Ezt tanusítja a Szent Korona őrzéséről szóló első okleveles emlékünk 1198. Évből (Fejér: Cod. Dipl. II. k. és IV. Béla 1254. Évben kelt oklevele, mely az egyházat a koronaőrzés jogában megerősíti. Az Árpádház kihalása után országunk sorsának viszontagságaiban a Szent Korona is osztozott. 1304-ben Prágába, majd Apor László, erdélyi vajda birtokába került. Róbert Károly csak később, más felszentelt koronával történt megkoronáztatása után koronáztathatta meg magát Szent István koronájával – „hogy a magyar nemzet véleményének elég tétessék és a nép kebeléből a megütközés kiirtassék”. A Szent Korona ezután – körülbelül Nagy Lajos idejében – Visegrádra, világi rendűek őrizetébe került. Mátyás és II. Ulászló törvényei Visegrádot már mint megszokott őrzési helyet említik.

 Első törvényes intézkedésünk a Szent Korona őrzéséről I Mátyás király idejéből való és kimondja, hogy miután „a Szent Korona annak helytelen őrzése és gondozása miatt az országból idegen kézre jutott”, a király „e tiszténél fogva annak kellő megőrzése és megtartása céljából - … a főpap és báró uraknak, meg az ország nemeseinek közös megegyezésével és akaratából egy különben megszokott (őrző) helyről és arra alkalmas (őrző) személyekről kíván gondoskodni” (1464. II.). A közjogi őrzés intézménye tehát ekkor – legalább is elvben – kialakult. Az intézmény továbbfejlesztése II. Ulászló törvényeiben történt meg. Az 1492.III. tc. kimondja, hogy az ország koronája „a főpap, urak és bárók kezéből semmi ürügy, vagy keresett szín alatt, sem készakarva, sem fondorkodva ki ne vétessék, hanem hagyassék, hogy azt régi szokásukhoz és szabadságukhoz képest azok tartsák és őrizzék, akiket e célra bizonyos számmal saját kebelükből egyértelemmel megválasztanak”. Ugyancsak Ulászló 1498: XXV. t.cikke kimondja, hogy a „Szent Koronát ne a főpapok, hanem egyedül a báró urak és világiak őrizzék”. Az 1500: XXIII. törvénycik szerint a korona őrzésére  a főpapok és bárók „meg a többi országlakosok mindenkor két és nem több hű világi urat válasszanak meg”.

 A mohácsi vész utáni zavarok a Szent Koronára is viszontagságos és hányatott sorsot jelentettek, I Ferdinánd Zápolyaitól a koronát visszavevén, azt Bécsbe vitette. Bocskay fellépése után a bécsi béke pontozataiba a koronának az országban tartása és őrzése is felvétetvén, az 1608. Kor. E. IV. t. –c. kimondja, hogy a korona a „bécsi cikkelyek erejénél fogva azonnal Pozsonyba hozassék”, és a koronázás után azt „azoknak a kezén hagyják, akiket annak őrzésére a világi született magyarok közül megválasztanak”. A Szent Koronát aztán „bizonyos előkelő országlakók szemeláttára” adták át és helyezték el a tartályba, amelyet három főpap és három báró pecsételt le (1608. Kor. U. XIV.). Bethlehen Gábor harcai alatt a koronát Pozsonyból ismét elszállították s 1622. Évben, az országgyűlés színe előtt történt „megvizsgálás és felismerés után” helyezték vissza előbbi őrzőhelyére

(1622. IV.). 1622. Évtől kezdve királyi hitleveleink állandóan tartalmazzák a Szent Koronának az országba tartása és őrzésére vonatkozó pontot. 1644-ben a korona Győrbe, majd a török előnyomulás következtében – az egyik országos koronaőr kíséretében – Bécsbe, Linzbe, Passauba és később ismét Bécsbe került. I József megkoronázása céljából újból Pozsonyba hozták, de azután törvényellenesen – ismételten is – Bécsbe szállították, ahonnan legutoljára II. József uralkodása végén került vissza az országba. Az 1790:VI törvénycikk az így visszanyert Szent Koronára nézve, „amely  eddig sok veszélyben forgott és csak az égiek kedvezéséből maradt meg”, elrendeli, hogy az „a hozzátartozó drágaságokkal együtt az ország szívében, Budán őriztessék s az országgyűlés belegyezése nélkül soha máshová ne vitessék, érintetlenül hagyatván az 1715:XXXVIII. Törvénycikknek a váratlan és nyílt veszély elmultáig  a Szent Korona ideiglenes elszállításáról tett rendelkezése”.

 Azóta a Szent Koronát Budán, illetőleg annak Pesttel történt egyesítése óta – a francia háború alatt tett biztonsági intézkedést és az 1849. Évtől 1853. Évig tartó orsovai elrejtést kivéve – állandóan Budapesten őrzik és pedig, a királyi várbeli régi őrző helyéről történt elszállítása óta (1909.) a királyi várlaknak e célra készült páncéltermében.

 E vázlatos és töredékes történeti visszapillantás adatai arról tesznek bizonyságot, hogy a nemzet sorsának minden fordulata és viszontagsága között, a Szent Koronát állandóan különös és féltő gondossággal őrizte. A nemzetet ebben a buzgalmában nem csupán a Szent Korona iránt érzett csaknem vallásos tisztelete és kegyelete vezette, hanem – a kegyeletes érzelmek kapcsolatain kívül – a szent klenódiumnak abban a nagyszerű és sajátos közjogi szemléletben kifejezésre jutott mély értelme és jelentősége, amely évszázadokon át lassanként kialakulva,  a Szent Korona közjogi tanában foglalódott össze. Ezen ősrégi közjogi tan szerint, amelyet nyomaiban  Szent István Intelmeiben is fellelhetünk és amely Werbőczynél már világos és kész kifejezést nyer, a Szent Korona minden közhatalomnak – így az uralkodó hatalmának is – forrása, foglalatja és átszármaztatója. A királyi hatalom teljessége tehát csupán az országgyűlés által kitűzött s a szokásos egyházi közreműködés mellett a Szent Koronával véghezvitt koronázásnak aktusa révén nyerhető el. A Szent Koronának ebből a közjogi értelméből és jelentőségéből következett egyrészt, az, hogy a nemzet államhatalmának ezt a jelét, amely a királyavatásnak is törvényes eszköze, különös gondviselésben és közjogi őrzésben részesítette és következett másrészt az, hogy a közhatalomnak, az uralkodásnak eléréséért folytatott küzdelmek elsősorban az ország koronájának birtokára irányultak, mert annak közjogi formák szerint történt elnyerése egyértelmű az uralkodói jogok elnyerésével.
II. A jelen törvényjavaslat benyújtásával a kormány alkalmat kíván nyújtani az országgyűlésnek arra, hogy a magyar államiság, a nemzeti szuverenitás ősi, szent jelképének és a koronázás törvényes közjogi eszközének a jelenlegi átmeneti viszonyok között különösen és sokszorosan fontos gondviselése tekintetében az indokolt és szükséges szabályozást azokra a változásokra is figyelemmel elvégezze, amelynek a Szent Korona őrzésére vonatkozó utolsó törvényi rendelkezés – az 1790:VI. t.-c. óta – az 1848. Évi alkotmányreformok alapján az államelmélet vezetésében bekövetkeztek.

 Az 1848:III t.-c. szerint a végrehajtó hatalmat a király a felelős minisztérium által gyakorolja. Sem 1848-ban, sem később nem történt azonban rendelkezés a koronaőr jogállásának és hatáskörének a minisztériumi felelős kormányzat elvével leendő összeegyeztetése iránt, aminek hátrányos volta, úgy alkotmányos, valamint gyakorlati és célszerűségi szempontokból is nyilvánvaló.
A koronaőr országos hivatalt lát el, országos méltóságot tölt be. Régi törvényeink, valamint általában  az intézmény jogi fejlődésének rendelkezésünkre álló adatai alapján nem következtethetünk arra, hogy ez a tisztség a kormányszékektől vagy egyéb kormányzati főhatóságoktól függő viszonyban, hogy ez a tisztség a kormányszékektől vagy egyéb kormányzati főhatóságoktól függő viszonyban lett volna. A koronaőr hivatali felelőssége és függősége jogilag csupán a királlyal és az országgyűléssel szemben állt fenn és pedig – ha törvényeink szelleméből helyesen következtethetünk – ez utóbbi tényezők együttesen nyilvánított szándéka és akarata szerint. Ezen felfogásnak felel meg az is, hogy a koronaőr e tisztséget a király és az országgyűlés egyező akaratából nyerte el és hogy megválasztását és felmentését állandóan törvénybe iktatták. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy méltóságnak tekintett országos tisztsége alapján a múltban a főrendek tábláján, jelenleg pedig a felsőházban helyet foglal, úgy jogállásának különlegesen sajátos és kivételes volta kétségtelen. Az ezekből több vonatkozásban joggal vonható következtetések szerint a koronaőr, a reábízott konkrét ügykörben, úgyszólván a miniszter jogállásával rendelkezik a nélkül, hogy a közhatalmat felelősen gyakorló kabinetnek tagja lenne vagy a minisztérium politikai sorsában osztozkodnék.

Minthogy a koronaőr jogállásának a rendezetlenségéből fonákságok, súrlódások és összeütközések támadhatnak és mert alkotmányunk elvei, valamint a koronaőr jogainak és kötelességeinek szabatos elhatárolása – nagy feladatának betöltése érdekében is – megkívánják, hogy a koronaőri hatáskör egyéb gyakorlati és célszerűségi szempontok is nyomatékosan indokolják, szükségesnek találta a kormány, hogy a törvényes rendezés foganatosítására javaslatot tegyen az országgyűlésnek. A javaslat a már elmondottakon felül felöleli még a Szent Korona helyes és megfelelő gondviselése céljából fontos egyéb kérdések szabályozását is.

 Erre a szabályozásra, mely összefoglaló és egységes kíván lenni, annál inkább szükség van, mert a benyújtott javaslat tárgyában az utolsó törvényhozási intézkedés több mint egy évszázaddal keletkezett és pedig az idézett 1790:VI t.-c. megalkotásával. Úgy ez a törvénycikk, valamint általában a javaslat tárgyára tartozó egyéb jelenleg is hatályos még régebbi törvényeink – a törvényalkotásnak akkor fennállott módját kivetve a nem egységes és kimerítő szabályozások keretében rendelkeznek a Szent Korona gondviselésének körében felmerülő kérdésekről. Azok az összes, ma hatályban levő törvények, amelyeket a korona gondviselésének szempontjából alkalmaznunk kell, ennek a nagyszerű állami feladatnak az ellátására szolgáló irányelveket és eszközöket alkalomszerűségük szerint  kiragadottan, töredékesen és hiányosan tartalmazzák. Ennek a következménye lett azután az, hogyha hatályon kívül helyezésük alakilag nem is következett be, az alapul vett viszonyok változása révén időközben mégis részben mégis elavultak, részben pedig alkalmazhatatlanná váltak, miért is kiegészítésre, módosításra, illetőleg általános revízióra szorulnak A revízió eredményéül az átdolgozásnak az indokoltsága és szükségessége, amint fent már emlíettem, elsősorban az államelmélet vezetése tekintetében 1848-ban a felelős minisztérium felállításával keletkezett gyökeres változások következtében áll fenn oly értelemben, hogy a koronázási jelvények gondviselésének, mint fontos állami feladatnak a köréből az e téren is felelőssé tehető minisztérium közreműködése indokoltan ki nem zárható.

 Az elmondottakra talán azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy az elavult, töredékes és hiányos szabályozás átalakítását a szokásjog is elvégezheti. Ezzel szemben azonban utalnom kell a szokás jogfejlesztő szerepének megbízhatatlanságára és más hátrányaira, továbbá arra, hogy az esetleg helytelenül lábrakapó szokás úgy elvi, mint gyakorlati szempontokból káros eredményekkel is járhat. De mindettől eltekintve, kétségtelen, hogy a szokás tökéletlenebb jogfejlesztő szerepének az átgondolt tételes jogalkotás értékei és haszna mellett háttérbe kell szorulnia.

 Ellenvetésként felmerülhetne még talán az is, hogy a számbavehető nehézségek a korona gondviselésének ellátása tekintetében az 1848. Évi reformok után – évtizedeken át nem mutatkoztak. A kormány nézete szerint a benyújtott javaslatban foglalt szabályozás szükségessége ellen ez  körülményül nem szerepelhet. Inkább külső, a javaslat céljával, elvi lényegével összefüggésbe nem hozható vétlen körülmények tehették nélkülözhetővé a szabályzást - – világháború előtt. Ez a tény azonban kellő és szabatos jogrendezés nyilvánvaló hasznának és előnyeinek figyelmenkívül hagyása és elhanyagolásra okszerűen alapul nem vehető.

 E gondolat továbbfűzéseként azonban – a szabályozás szükségének  megokolásával is utalnom kell gróf Ambrózy Gyula országos koronaőrnek a felsőház 1927. Évi május hó 27-én tartozz ülésén mondott interpellációjára, amelyben egy biztonsági részletkérdéssel -  a kulcstartással – kapcsolatban azokat az aggodalmakat tárta fel, amelyeket koronaőri feladatának ellátása körében a világháborút követő összeomlás alatt szenvedett. Az interpellációra adott válaszomban, az országos koronaőr által előadottak figyelembevételével és jórészt a felvázolt gondolatmenet  alapján már akkor kilátásba helyeztem a Szent Korona gondviseléséről egy szabályzat kidolgozását.

A kilátásba helyezett szabályozást tartalmazó  jelen törvényjavaslat indoklásának keretében végül nem hagyhatom újabb megemlítés nélkül, hogy az országgyűlésnek, mely az 1926:XXII. T.-c. 47.§-a szerint a nemzetgyűlés jogállását tölti be s így a nemzeti szuverenitásnak ez időszerint kizárólagos törvényes képviselete, az előrelátásnak  éppen az átmeneti viszonyok között sokszorosan fontos kötelességéből is gondoskodnia kell e magasztos közjogi klenédium biztonságos őrzésének és megtartásának irányelveiről, eszközeiről és módjairól. A törvény megalkotása egyúttal a Szent Korona iránt érzett hűséges ragaszkodásnak és – ami ezzel egyértelmű – a nemzet ősi államformája, az ezeréves független  magyar királyság intézménye mellett való rendületlen kitartásnak is bizonyítéka lesz.

A benyújtott javaslat egyébként, az irányadóul vett elvek szempontjából, nem jelent lényegi eltérést azoktól az alapelvektől, amelyek régi, évszázados törvényeinkben, valamint törvényes szokásaink rendjén eddig érvényesültek. Ennek megfelelően minden irányban érintetlenül maradt az a főelv,  hogy a Szent Koronát – és jelentőségükhöz mérten a tö9bbi szorosan vett koronázási jelvényeket törvényszerű, magasztos közjogi rendeltetésük betöltése céljából a nemzet és a királya számára állandóan az országban kell tartani és hűséges, szorgos gondviseléssel kell őrizni. A korona és a többi koronázási jelvények gondviselésére elsősorban az ország koronaőrei hivatottak. Minthogy azonban a minisztérium hatóságának és felelősségének a koronázási jelvények gondviselése tekintetében is érvényesülnie kell és a minisztérium közreműködése e kiváló közjogi feladat köréből sem lesz általános kormányzati felelősség, sem pedig a hatékony gondviselés sérelme nélkül ki nem zárható, az ország koronaőreinek jogaikat és kötelességeiket a m. kir. Minisztériummal egyetértésben kell gyakorolniuk.

A javaslat olyan megoldásokat keresett és tartalmaz, amelyek a felelős minisztérium és a koronaőrségi működés összhangzatosságát messzemenően biztosítják a nélkül, hogy a koronaőr függőségi viszonyba jutna a minisztériummal. A javaslat a minisztérium, illetőleg annak képviseletében, a  miniszterelnök és a koronaőr egyetértő eljárását tartja ugyan elérendő célnak, de gondoskodik arról is, hogy az országos koronaőr az indokoltnál messzebb menően magas közjogi tisztének ellátásában ne korlátoztassék. Ezért a javaslat a miniszterelnök és a koronaőr közt kiegyenlíthetetlenül fennálló ellentétek esetében az országgyűlés döntését ajánlja.

 A törvényjavaslat a továbbiakban a megüresedett koronaőri állás haladéktalan betöltését írja elő és szabályozza a koronaőrök hivatalviselése szempontjából tekintetbe jövő egyéb kérdéseket, mint amilyen a tennivalók sorrendje, a lakó- és tartózkodási hely változásának a bejelentése, a Szent Korona mellett tartózkodás kötelező esetei. Külön fejezet tartalmazza a koronázási jelvényeknek pontos felsorolását és a koronaőri gondozás alá tartozó egyéb tárgyak megjelölését. A következő fejezet az őrzés és tartás tilalmát, e tilalom kivételeit, és a m. kir. Koronaőrségi parancsnok kinevezése előtt az országos koronaőr meghallgatásának kötelességét állapítja meg. Az ország ékességeinek ideiglenes, átmeneti kivitelét, a kivitel eseteit tartalmazza a következő fejezet, amely egyúttal a páncélkamra minden felnyitásának esetére állami jegyzőkönyv elkészítését teszi kötelezővé s e jegyzőkönyv készítésének, aláírásának és elhelyezésének szabályait tartalmazza. Az utolsó két fejezetben a törvényjavaslat a koronaőrző helyiségekbe való belépés jogosultságát és eseteit állapítja meg és végül kimerítő szabályozásban részesíti  a biztonság szempontjából igen fontos kulcstartás kérdését is.

 Hiányoznak a javaslatból a szervezeti vonatkozású szabályok, mint amilyen: a koronaőrré tétel módja, a koronaőrök minősítési kellékeinek megállapítása, stb. Minthogy számos régi törvényünk a koronaőr megválasztásának és személyi minősítésének kellékeit megfelelően körülírják s egyébként is törvényes gyakorlat úgy ezekben, mint más hasonló kérdésekben évszázadokon keresztül minden nehézség és fennakadás nélkül érvényesülhetett, úgy véli a kormány, hogy ebben a vonatkozásban javaslatok megtételére szükség nem volt.
(k. b.) A bizottság javasolja, hogy a törvényjavaslat címében és egész szövegében koronázási jelvények helyébe: „a hozzátartozó drágaságok” szavak tétessenek.
(F. b.) A magyar Szent Korona a magyar államiságnak, a nemzeti szuverenitásnak ősi szent jelképe és forrása, a koronázásnak törvényes közjogi eszköze.

 Sorsa mindenkor össze volt nőve a nemzet sorsával és nehéz időkben a nemzet figyelme mindig a Szent Korona felé fordult és a Corpus Juris az évszázadok rendén mindig sűrű nyomait mutatja a Szent Koronáról való gondoskodásnak.
Erre utal többek közt az a körülmény is, hogy IV. Béla 1254-ben kelt oklevelével megerősíti az egyház koronaőrzési jogát.

Az Árpádház kihalása után a Szent Korona is osztozik a nemzet viszontagságaiban.

 1304-ben Prágába viszik.

 Később Apor László erdélyi vajda birtokába kerül.

Róbert Károly király csak később, egy másik koronával történt megkoronáztatása után szerzi vissza a Szent Koronát és másodszor is megkoronáztatja magát: „Hogy a magyar nemzet véleményének elég tétessék és a nép kebeléből a megütközés kiirtassék.”

 Nagy Lajos idejében kerülhetett a Szent Korona Visegrádra világi rendűek őrizetébe.

 Mátyás és II. Ulászló törvényeiben Visegrád már úgy szerepel, mint a Szent Koronának megszokott őrzési helye.

 Mátyásnak 1464. Évi törvénycikke tartalmazza a korona őrzésére vonatkozó első írott törvénykezést, amidőn kimondja, hogy miután: " A Szent Korona annak helytelen őrzése és gondozása miatt az országból idegen kézre jutott, a király e tiszténél fogva annak kellő megőrzése és megtartása céljából külön őrző helyről és külön őrző személyekről kíván gondoskodni.”

  II. Ulászló 1492. III. törvénycikke kimondja, hogy az ország koronája a főpap urak és bárók kezéből semmi ürügy alatt ki ne vétessék, hanem, hogy az régi szokásokhoz és szabadságokhoz képest, „az arra megválasztottak őrizetében tartassék”

 II. Ulászlónak 1498. évi XXV. törvénycikke szerint a koronát ne a főpapok, hanem egyedül világiak őrizék

 Az 1500-beli XXIII. t.c. kettőben állapítja meg a világiak közül a főpapok, bárók és a többi országlakók által megválasztandó koronaőrök számát.
Újabb viszontagságok várnak a Szent Koronára a mohácsi vész után.
A korona Zápolya kezébe kerül.

 Majd I. Ferdinánd a koronát visszaszerzi Zápolyától és azt Bécsbe viszi.
Bocskay a bécsi béke pontjaiba felvéteti, hogy a koronát az országban kell tartani és őrizni és ehhez képest a koronázás előtti 1608. Évi IV. törvénycikk kimondja, hogy a korona „a bécsi cikkelyek erelyénél fogva azonnal Pozsonyba hozassék”
A koronázás előtti 1608. Évi IV. t.cikknek ez a rendelkezése a koronázás utáni, 1608. Évi XVI. törvénycikkel végbe is ment.

 Bethlen Gábor harcai alatt a koronát Pozsonyból elszállítják, majd 1622-ben ismételten Pozsonyban őrzik.

 II. Ferdinándnak 1625. évi XXVI. törvénycikke a korona őrzésére alkalmazandó várkatonaság létszámát 50 német gyalogos várkatonában állapítja meg és a német katonaságot is a magyar koronaőrök, illetve a várkapitány fegyelme alá helyezi.

 1644-ben a Szent Korona Győrbe kerül.

 Amikor a török hatalom előrenyomul, a Szent Koronát az egyik koronaőr állandó jelenlétében Bécsbe, onnan Linzbe, onnan Passauba viszik

Első Lipót alatt az 1659. évi, továbbá az 1662. És 1881. Évi törvények a Szent Korona őrei és az őrség katonái részére portánként egy-egy magyar forint adót ajánlanak meg.

I. József Pozsonyban koronáztatja meg magát, de a koronázás után a Szent Koronát törvényellenesen Bécsbe viteti.

 II. József uralkodása végén került csak vissza végleg a Szent Korona az országba, amikor is az 1790. évi VI. t.-c. a visszanyert Szent Koronára nézve – „amely eddig is sok veszélyben forgott és csak az égiek kedvezéséből maradt meg” – elrendeli, hogy a hozzátartozó drágaságokkal együtt Budán őriztessék és az országgyűlés belegyezése nélkül az 1715. évi XXXVI. t.-c.-ben  hivatkozott váratlan és nyílt veszély esetét kivétel soha el ne vitessék.

Azóta a Szent Korona – a francia háború idején történt biztonságba helyezésétől és az 1849-iki orsovai elrejtésétől eltekintve – állandóan Budán, illetve Budapesten őriztetik.

 1900-ban épült a királyi Várlaknak a korona elhelyezésére szolgáló páncélterme.
Így állott elő törvények és szokások alapján a korona őrzésének mai rendje.

 1927. évi május hó 27-én a Felsőházban gróf  Ambrózy Gyula koronaőr egyik interpelláció keretében adott kifejezést azoknak a hazafias, gyötrő aggodalmaknak, amelyeket ő a lezajlott szomorú emlékű két forradalom alatt átszenvedett gyötrő aggodalmai érlelték meg benne azt az elhatározást, hogy legelső adandó alkalmat meg fogja ragadni arra, hogy erre a nagyfontosságú és alkotmányos jelentőséggel bíró kérdésre – a rendezés érdekében – ráterelje a törvényhozás figyelmét.

A koronaőr akkoriban szíves volt rámutatni a rendezés szempontjából nagyjelentőséggel bíró kulcstartás kérdésére és annak megfelelő, megnyugtató rendezését sürgette.

A miniszterelnök az interpellációra adott válaszában ismertette a Szent Korona gondviselése körül az idők rendjén kifejlődött gyakorlatot és rendezést a maga részéről is szükségesnek találván, kilátásba helyezte egy, a koronaőr bevonásával és vele egyetértésben kidolgozandó szabályzatnak a törvényhozás elé való terjesztését.

Ilyen előzmények után keletkezett a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. Általánosságban a törvényjavaslat a magyar királyi kormány alkotmányos felelősségét és befolyását a Magyar Szent Korona őrzése és gondviselése körüli teendőkre is kiterjeszti, ezzel a koronaőri intézményt megnyugtató összhangban tartja az 1848. évi törvényben lefektetett alkotmányos miniszteri felelősség elvével.

Azzal az intézkedésével, hogy a koronaőr és a magyar királyi miniszterelnök közötti netáni ellentétek eldöntését az országgyűlésnek tartja fenn, amelynek döntéséig a vitás kérdésben a végrehajtás függőben tartandó, a Szent Korona biztonsága tekintetében messzemenő alkotmányos garanciát statuál.
Az egyesített bizottság azon a véleményen van, hogy amikor a Szent Korona őrzése tekintetében illetékesebb férfiú, a Szent Koronának ma már egyedül élő törvényes őre, koronaőri esküjére való hivatkozással egy, a kulcstartás körül felmerült incidensből kifolyólag a törvényhozás előtt feltárta azokat a súlyos aggodalmakat, amelyeket őt a lezajlott két forradalom alatt a gondjaira bízott Szent Korona biztonsága tekintetében eltöltötték és a törvényhozástól a kérdés intézményes rendezését kérte, …, a miniszterelnök felelőssége tudatában és helyesen járt el akkor, amidőn a koronaőr kezdeményezésére a vele egyetértésben és összhangban kidolgozott törvényjavaslattal a törvényhozás elé tett.

  1. fejezet. Az országos koronaőrök hivatala. (1)
  1. §. (2) A Szent Koronának és a hozzátartozó drágaságoknak (7. §.) gondviselését, hivatali esküjükben fogadott hűséggel és szorgossággal, az ország törvényesen megválasztott és hivatalukba beiktatott koronaőrei végzik.

A magyar királyi minisztérium hatósága és felelőssége a Szent Koronának és a hozzátartozó drágaságoknak gondviselése tekintetében is fennállván, az ország koronaőrei e hivatásuk ellátása körében őket megillető jogaikat és kötelességeiket a törvényesen kinevezett magyar királyi minisztériummal egyetértésben, a jelen törvény rendelkezései szerint gyakorolják.
A minisztérium hatóságát a magyar királyi miniszterelnök érvényesíti.

  1. §. (3) Ha a miniszterelnök a Szent Korona és a hozzátartozó drágaságoknak helyes gondviselése és törvényszerű magasztos rendeltetésük bevezetésének biztosítása érdekében az ország koronaőrei által tett intézkedésen és eljáráson felül még intézkedést vagy eljárást tartana szükségesnek, a koronaőröket a szükséges tennivalókra felhívja, amennyiben pedig a felhívás veszélyes késedelemmel járna, a halaszthatatlan intézkedéseket maga foganatosítja.
  1.  (M. i.) A törvényjavaslat I. fejezete az országos koronaőr tisztségének tárgyi körét jelentő

hivatal szabados ellátása tekintetében fontos alapkérdésekre – főként a felelős minisztérium alkotmányos hatáskörére figyelemmel – kívánja rendezni. E rendezés szükségessége a fent elmondottak után újabb beható indokolásra nem szorul.
Az országos koronaőrök tisztségének tárgyi köre valóságos hivatal, mert a koronaőr államhatalmi megbízás alapján állami feladatot jelentő konkrét ügykört lát el. Régi törvényeink technológiája is következetességgel nevezi “hivatal”-nak koronaőri tisztségét. (Officium conservatorium cotae”, “officium conservatoratus coronae”, “sacrae regni coronae conservatoris officium”. L. 1625: V., 1647: III., 1681: XXXV., 1715: XXXVIII., 1790: VIII. t. –cikkek. Az 1883: IV. t. –c. óta “koronaőri állomás” használatos a beiktató törvénycikkekben)
2)(M. i.) Az 1. §. A koronaőr feladatának megállapítása után a törvényjavaslat kiinduláspontjául vett új alapelvet mondja ki. Ez az alapelv nem szorul e helyen újabb indoklásra, s azért legfeljebb azt emelem ki, hogy a koronaőrnek a minisztériummal egyetértő eljárását a koronaőri …..tség helyes és eredményes ellátása, illetőleg az e körben felmerülő gyakorlati szempontok is indokolják. Ilyen lehet pl. a szent Korona gondviselése körül felmerült költségek biztosítása, stb. A koronaőrzés gyakorlatilag hatékonnyá csak a kormány közreműködésével válhat.
Hogy a minisztérium hatóságát a miniszterelnök érvényesíti, szabatosság céljából s azért kellett tenni a javaslatba, nehogy - esetleg rendkívüli viszonyok között – kétség állhasson fenn abban a tekintetben, hogy ki az illetékes a minisztérium más tagjainak közül eljárni. Törvénnyé válása esetében tehát joga a minisztérium az 1848: III. t. –c. 16. §-a alapján nem utalhatja a miniszterelnöknek e javaslat ideiglenes ellátásával megbízott miniszter, e megbízatásának tartalma alatt, természetesen érvényesíti a miniszterelnöknek ezt a hatáskörét is.

  1. (M. i.) A miniszterelnöknek a 2. §-ban foglalt kivételes, illetőleg kisegítő jellegű

eljárására akkor, amidőn az 1. §. Első bekezdése a jelvények gondviselését az országos koronaőr feladatává …?i, bizonyára ritkán fog sor kerülni, már csak annál a gondosságnál s e gondosság alkotmányos biztosítékainál fogva is, amivel a koronaőrök kijelölése és megválasztása úgy az államfő, mint az országgyűlés részéről történik. Az esetek ritkasága ellenére, a koronaőrök magas tekintélyének megtartása érdekében, a 2. §. Második bekezdésében gondoskodni kell arról, hogy a miniszterelnök közvetlenül – a törvényes szükség fennforgásának esetében is – csupán a koronaőrök egyidejű értesítése mellett intézkedhessék. Az értesítés birtokában a koronaőröknek módjukban áll a miniszterelnök közvetlenül tett intézkedéseinek célszerűségét és szükségességét a saját felelős szempontjaik szerint mérlegelni s e mérlegelés eredményeképpen azokhoz a 2. §. szerint vagy alkalmazkodni, vagy pedig amennyiben a 3. §. szerint kellene eljárniuk, a kiegyenlíthetetlenül vitássá vált kérdésben az országgyűlés döntését kérni.
Hogy a miniszterelnök csak a valóban indokolt szükség esetében avatkozzék a koronaőri tennivalók tevékenységébe s hogy az országgyűlés a maga ellenőrző és alkotmányos szerepét betölthesse, szükséges volt az utolsó bekezdésben annak a kimondása, hogy a miniszterelnök, minden egyes esetben, közvetlenül tett intézkedéseiről jelentést tartozik tenni az országgyűlésnek.
A miniszterelnök közvetlenül tett intézkedései csupán az indokolt szükség tartamára maradnak hatályukban és azokról – megtételükkel egyidőben – a koronaőröket értesíteni kell.
A koronaőrök – amennyiben nem a 3. §. Ban írt módon kellene eljárniok – a miniszterelnök felhívásait teljesítik, esetleg közvetlenül tett intézkedéseihez pedig alkalmazkodnak és azok hatályosságát előmozdítják. (1)
A miniszterelnök a jelen §. Alapján tett intézkedéseiről az országgyűlésnek haladéktalanul jelentést tesz.
3. §. (2) Ha az ország koronaőreinek a miniszterelnök felhívása vagy intézkedése ellen olyan súlyos aggályaik volnának, hogy a felhívás teljesítését és az intézkedés hatályosságának előmozdítását lelkiismeretükkel össze nem férőnek vagy koronaőri esküjükbe ütközőnek tartanák, a felhívás vagy intézkedés ellen – aggályaik és javaslataik előterjesztése mellett – felszólalnak..
Amennyiben az ellentétek eloszlatása ezen az úton nem sikerülne, vagy pedig a felszólítás veszélyes halogatással járna, a koronaőrök az országgyűlésnek azonnal jelentést tenni és jelentésük egy példányát – ugyanakkor – a miniszterelnökhöz is eljuttatni kötelesek. (3)
Az országgyűlés határozatáig a vitás kérdésben a végrehajtást függőben kell tartani. Kivévén, ha a függőben tartásból magára aSzent Koronára helyrehozhatatlan kár vagy közvetlen veszély származnék. (4)
4. §. (5) A koronaőri állás megüresedése esetében annak betöltése és a megválasztott koronaőr beiktatása iránt, a törvényes vagy törvényesen szokásba vett rendelkezéseknek megfelelve, haladéktalanul kell intézkedni.
5. §. (6) Az ország koronaőrei tennivalóiknak ellátása tekintetében egymás között szabadon állapodnak meg.

  1. (K. b.) E bekezdést – stiláris szempontból – átszövegezte.

(2) (M. i.) Nehogy a koronaőrök részére a 3. §-ban biztosított jog alkalmat adjon esetleg jelentéktelenebb kérdésekben is arra, hogy a koronaőrök és a miniszterelnök között vita keletkezzék, a javaslat 3. §-a a koronaőrök alkalmazkodásának megtagadását a valóban súlyos aggályok eseteire korlátozza, vagyis azokra az esetekre, amikor számukra a miniszterelnök felhívásának teljesítése és miniszterelnöki intézkedés hatályosulásának előmozdítása lelkiismereti kényszert jelent
(3) (M. i.) A 3. §. Második bekezdésében az országgyűlés vitadöntő szerepének felállítása alkotmányunk és a Szent Korona tanának elvei alapján önként kínálkozott. E bekezdésnek egyébként biztosítéki jellege is van és a koronaőrök ezt az utat csak az eredménytelen kiegyenlítés megkísérlése után választják, vagy akkor, midőn felszólalásukra – veszélyes halogatás nélkül – már mód nem volna.
(4) (M. i.) A 3. §. Harmadik bekezdésében foglalt javaslatot egyrészt a Szent Korona biztonságának mindenekfelett álló érdeke, másrészt az elhamarkodott végrehajtásból származó veszedelmek lehető elkerülése indokolja, nem is szólva arról a jogosult feltevésről, hogy a politikai élettől távolabb álló koronaőrt bizonyára hivatala főcéljának tárgyi érdekei kellett, hogy indítsák az országgyűlés döntésének a kieszközölésére.
(5) (M. i.) A 4. §. Azért javasolja azt a rendelkezést, hogy a megüresedett koronaőri állást haladéktalanul be kell tölteni, mert ilyen rendelkezést tartalmazó törvényes szabályunk ezidőszerint nincs. Már pedig a koronaőrzés folytonosságához fűződő közérdekek szempontjából elsőrendű követelmény, hogy ennek az országos tisztségnek betöltése halasztást ne szenvedjen. A javasolt rendelkezésnek garanciális jellege is van. A betöltés módja, személyi kellékei, stb iránti javaslatot tenni nem kellett, mert azokat törvényeink (1500: XXIII., 1608. Kor. E. IV., 1715: XXXVIII. t.-c-kek) és az évszázadokon keresztül akadálytalanul érvényesült szokás megfelelően szabályozzák.
(6) (M. i.) A koronaőrök rendszerint egymás között váltakozva látták el addigi tisztüket, amint és ez esküjüknek a sorrendre utaló kitételéből, valamint az 1655: XLV. Törvénycikk rendelkezéseiből is következik.
6. §. (1) Az országos koronaőr lakóhelyének minden változását, valamint – lakóhelyétől való tartósabb távollét esetében – tartózkodási helyét és annak változását a miniszterelnöknek bejelenteni.
Az ország koronaőreinek az 1715 : XXXVIII. törvénycikkben említett fenyegető veszély vagy szükség esetében, avagy, ha a miniszterelnök a koronaőröket erre egyéb esetben felhívja, az indokolt időtartam alatt állandóan a szent Korona és a hozzátartozó drágaságok őrzési helyének (..?§.) közigazgatási területen kell tartózkodniok.

II. Fejezet. A koronaőrök gondviseléseinek tárgyai. (2)
 7. §. (3) Az országos koronaőrök különös gondviselésének tárgyai: a Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok, vagyis a királyi pálca, az országalma, a koronázási palást és a koronázási kard.
Gondját viselik továbbá a nekik számbaadott és a páncélkamrában (8. §. első. bek.) elhelyezett többi tárgyaknak, amíg azok ott őriztetnek és kiterjed még gondjuk magára a páncélkamrára, valamint az ahhoz csatlakozó őrszobára, illetőleg azok kellő biztonságot nyújtó állapotára. (1).
1) (M. i.) A 6. §. Az 1655 : XLV. T. –c. amaz elavult rendelkezésének hatályon kívüli helyezését, ….?leg módosítását célozza, amely szerint legalább is egyik koronaőrnek állandóan a szent Korona mellett kell maradnia, tehát laknia, illetőleg tartózkodnia. A törvény elavult rendelkezésének fenntartása feleslegesnek látszik ma, amikor a fejlett közlekedési, valamint egyéb technikai eszközök felhasználásával a koronaőrök a Szent Korona őrzési helyével könnyen érintkezésbe léphetnek.
Felmerülhetnek azonban körülmények, amelyek a koronaőrnek a koronázási jelvények közelében tartózkodását mégis mellőzhetetlenné teszik. Ilyenek elsősorban a fenyegető veszély vagy egyéb szükség esetei, amelyek fennforgását a koronaőr legtöbbször maga is megítélheti. Miután azonban előállnak a koronaőrnek az őrzőhelyen tartózkodását megkövetelő egyéb esetek, helyzetek és okok, melyeknek jelentőségét – a koronázási jelvények mellett való tartózkodás szükségesség szempontjából – legalább a miniszterelnök ítélheti meg, szükséges volt a javaslatba hozni, hogy a miniszterelnök a koronaőröket – kötelező hatállyal – az őrzőhely közigazgatási területen való tartózkodásra szintén felhívhatja.
A koronaőr lakó- és tartózkodási helye bejelentésének kötelezettségét e törvényjavaslat kiindulási pontját képező alapelvből következően és célszerűségi okokból kellett az első bekezdésben foglalt módon megállapítani.
2) (M. i.) A törvényjavaslat II. fejezete a koronaőrök gondviselésének tárgyait sorolja fel.
Szükség volt erre, mert eddig tételes jogszabály nem tartalmazza a koronaőrök gondviselésébe adott koronázási ékességek pontos felsorolását.
3) (M. i.) A 7. §. Régi törvényeink ma is fenntartott szóhasználata szerint nevezi az összes koronázási jelvényeket az ország ékességeinek (clenodia regni).
Ezeknek az ékességeknek az élén a magyar királyság legfőbb szimbóluma : Szent István koronája amely a koronázás érvényességéhez – az állandóan ható vis major esetét kivéve – elmellőzhetetlenül szükséges.
Az ország ékességei közé tartoznak még – a Szent Koronán felül – a következő koronázási jelvények:

  1. a királyi pálca vagy jogar, amely fent kristálygolyóban, lent gombban végződő rövid nyelű buzogány;
  2. Az országalma, amely aranyozott lemezből készült gömb tetején a kettőskereszttel, oldalán pedig az ország címerével egyesített Anjou-címerrel;
  3. a koronázási palást, vagy Szent István királyi palástja, mely selyemből készült és a vértanuk és apostolok képeivel ékesített kerek palást: aranyhímzéses felirata szerint első szent királyunk felesége, Gizella királyné készítette, illetőleg ajándékozta 1031-ben a székesfejérvári Boldogasszony-templomnak.;
  4. a koronázási kard, hosszú, egyenes, kétélű pallos.

A most felsorolt koronázási jelvényeken felül a koronaőrök viselik gondját a 7. §-ban említett harisnyáknak, saruknak, kesztyűknek, továbbá a keresztpántokon sűrűn vasalt és 1608. évben készült koronaládának, valamint a páncélkamrában kegyeletesen elhelyezett egyéb tárgyaknak.
A koronázási jelvényeken felül a koronázásnál használatban van még egy hosszúnyelű, régi ezüstkereszt és egy kis kézikereszt is. Ezeket azonban az esztergomi székesegyház kincstárában őrzik.
A koronaőrök gondjának, hivataluk helyes ellátása érdekében természetesen ki kell terjednie maga a páncélkamrára és az ahhoz csatlakozó őrszobára, illetőleg ezeknek, valamint az ott netán alkalmazott technikai védőberendezéseknek kellő biztonságot nyújtó állapotára is.
A koronaőrök a páncélkamrában elhelyezett többi tárgyak számbavételét az ezekről a tárgyakról készített leltárnak ilyértelmű záradékolásával, keltezésével és aláírásával ismerik el.
A leltározási eljárásnak részletes szabályait az országos koronaőrök meghallgatása után a minisztérium állapítja meg és gondoskodik arról, hogy az eddig feleslegesen koronaőri gondozás alatt álló tárgyak más helyen nyerjenek megfelelő elhelyezést.

    1. Fejezet. A Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok őrzésének helye és az őrállás. (2)

 

8. §. (3) A Szent Koronát, a hozzátartozó drágaságokkal együtt, az ország székesfővárosában, a királyi várpalotának ezidőszerint is erre a célra rendelt páncélkamrájában a m. kir. Koronaőrség állandó őrállása mellett kell tartani és szorgos és hűséges gondviseléssel őrizni.
A Szent Koronát és a hozzátartozó drágaságokat más helyen és módon tartani és őrizni nem szabad, kivévén az 1715 : XXXVIII. törvénycikkben említett fenyegető veszély és szükség eseteit, amidőn az országgyűlés avagy – halaszthatatlan esetben – a törvényesen kinevezett magyar királyi miniszterelnök intézkedik.
A miniszterelnök a jelen §. Alkalmazása esetében is a 2. §-ban kötelességévé tett módon teszi meg intézkedéseit.
9. §. (4) Az országgyűlés együtt nem létében és ha törvényesen kinevezett minisztérium sem működnék, az ország koronaőrei esküvel fogadott kötelességük és lelkiismeretük szerint intézkednek és járnak el.

  1. (K. b.) A 7. §. Második szövegét a Kb. javasolta.

Az új szövegre azért van szükség, mert a javaslat idézett helyén felsorolt és régebben a koronázásnál használt öltözeti tárgyak szorosan véve nem tartoznak a koronázási jelvények sorába és így azok felsorolására szükség nincs. De mellőzhető a felsorolás azért is, mert egyrészt a szóban forgó koronázási öltözeti tárgyak már hosszabb ideje nem használtatnak, másrészt azok közül pl. a koronázási kesztyű el is enyészett. Minthogy pedig a páncélkamrában nemcsak ezek a koronázási jelvényeken felül helyet foglaló tárgyak leltározási eljárás alá vétessenek. Ennek eredményéhez képest a páncélkamrában csupán azok a tárgyak fognak meghagyatni, amelyekre a koronázásnál okvetlenül szükség van, vagy a koronázáshoz, illetőleg a koronázási jelvényekhez valamiképpen tartoznak. E feladat helyes megoldása a minisztériumra hárul, s annak módjában áll a leltározásnál a fennálló szükség és célszerűség szempontjai szerint intézkedni.
(2) (M. i.) A törvényjavaslat III. fejezete az őrzőhely megjelölését, magának az őrzésnek és tartásnak módját, az állandó őrállást teljesítő koronaőrségi parancsnok kinevezésénél az országos koronaőrök meghallgatását tartalmazza.
(3) (M. i.) A 8. §. Az országos ékességek állandó tartásának és őrzésének helyét és módját állapítja meg, kimondván e helyről való tartósabb elvitelnek a tilalmát. Ez tilalom alól csupán az 1715 : XXXVIII. törvénycikkben említett fenyegető veszély és szükség esetén szabad kivételt tenni. Épp ezért ebben a §-ban meg kellett állapítani, hogy ki jogosult az intézkedésre a tilalom alól kivett esetekben.
(4) E §. A min. jav.-ban a 8. §. 3. bek.-e volt; a Kb. tette át külön 9. §-ba.
Rendkívüli idők rendkívüli körülményei tehetik szükségessé a §. Második bekezdésének az alkalmazását, amely törvényi felhatalmazás az ország koronaőreinek esküjük és lelkiismeretük szerint való eljárásra abban a rendkívüli esetben, ha sem az országgyűlés, sem pedig a törvényesen kinevezett minisztérium nem működnék s így e szervek törvényes hatáskörének gyakorlása a javaslat tárgya tekintetében átmenetileg lehetetlenné válna.
10. §. (1) A m. kir. Koronaőrség parancsnokának kinevezése előtt az ország koronaőreit meg kell hallgatni. Forrás: 1928 : XXV. t.-c. A Szent Korona és drágaságai és gondviselése

1945: nemes bankói Pajtás Ernő ezredes a Szent Koronát átadta aug. 01-én az amerikaiaknak a koronaládával együtt.
  

IV. Fejezet. A Szent Koronának és a hozzátartozó drágaságoknak kivitele a páncélkamrából. (2)
 11. §. A szent Koronát és a hozzátartozó drágaságokat a 8. §. Második bekezdésében említett eseteken felül, őrzésük és tartásuk helyéről csupán a miniszterelnök és az ország koronaőreinek tudtával és hozzájárulásával, valamint legalább egy koronaőr közreműködésével a gondosan mérlegelt törvényes vagy megokolt szükség tartamára szabad kivinni, így:

  1. a Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok rendeltetésének törvényszerű betöltésének céljából az országgyűlés által törvényesen kitűzött koronázási szertartáshoz és annak előkészületi cselekményeihez;
  2. a Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok biztonságának, épségének gondviselése, csorbítatlan megtartásuk biztosítása, valamint romlandóságuk megelőzése és meggátlása céljából;
  3. a törvényes, törvényesen szokásba vett hivatali és egyéb indokolt szemlék céljából, valamint – amennyiben ehhez az országgyűlés is hozzájárul – az országos szertartásokhoz és ünnepségekhez;
  4. a tudományos kutatás előmozdítása céljából.

12. §. A páncélkamra felnyitását igénylő minden esetben állami jegyzőkönyvet kell készíteni.
A jegyzőkönyvnek, az általános adatokon felül, tartalmaznia kell a lényegesebb mozzanatok és ténybeli adatok kimerítő és pontos leírását, valamint szemléltető vázlat kíséretében, a koronaládán alkalmazott pecsétek változásának feltüntetését.
A jegyzőkönyvet – amennyiben jelen volt – a miniszterelnök, továbbá az országos koronaőr (koronaőrök) és a miniszterelnök által a jegyzőkönyv készítésére esetenként felhívott államjegyző írják alá. Fontos vagy ünnepélyes esetekben – amennyiben jelen voltak – a jegyzőkönyvet aláírhatják még két közjogi méltóság és az országgyűlés két házának elnöke.
A jegyzőkönyvből két eredeti példány készük, amelyek közül az egyiket az Országos Levéltárban, a másikat a páncélkamrában kell elhelyezni. A páncélkamrában elhelyezett jegyzőkönyveket keletkezésük időbeli rendjében, sorszámmal ellátva kell tartani.
A jegyzőkönyv másolataiból a miniszterelnök egy-egy példányt megküld az országgyűlés két házának, az országos koronaőröknek, egyet pedig a miniszterelnökség irattárában helyez el.

V. Fejezet. Belépés a koronaőrző helyiségekbe. (1)
13. §. A Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok tartására és őrzésére rendelt páncélkamrába (8. §.) csupán az arra feljogosítottak léphetnek be.
Hogy kit kell feljogosítottnak tekinteni, azt miniszterelnök és az ország koronaőrei egyetértőleg döntik el.
Mindenesetre a belépésre jogosultnak kell tekinteni azokat, akiket a 11. §-nak 1-4. pontjaiban felsorolt cselekmények előkészítése vagy elvégzése céljából az országgyűlés, továbbá a minisztérium, illetőleg annak nevében a miniszterelnök kijelöl, meghív, avagy kirendel és erről számukra okmányt állít ki. Ezt az okmányt, melynek a belépés célját és az okmány érvényességének időtartamát tartalmaznia kell, a miniszterelnökön felül legalább is az egyik országos koronaőr láttamozza.
A belépés tilalmának a m. kir. koronaőrség az ország koronaőrei által kiadott szolgálati és őrállási utasítások szerint szerez érvényt.
Az országos koronaőrök utasításai szabályozzák a páncélkamarához csatlakozó őrszobába való belépést.
Az ország koronaőrei az általuk állandó érvénnyel kiadott utasításokat bemutatják a miniszterelnöknek.

VI. Fejezet. A kulcstartás. (2)
14. §. (3) A Szent Koronát rejtő koronaláda zárának kulcsa a miniszterelnököt, e kulcs két másodpéldánya közül egy-egy példány pedig az ország koronaőreit illeti meg.
15. §. (4) A Szent koronát és a drágaságokat rejtő páncélkamra három zárpárjának eredeti (első példányú) kulcsai közül a felső zárpár kulcsai a miniszterelnököt, a középső és alsó zárpár kulcsai pedig az ország törvényesen beiktatott koronaőreit illetik meg oly módon, hogy a hivatalába beiktatott koronaőr a beiktatáskor mindig elődének kulcsait nyeri el.
16. §. (1) A páncélkamara három zárpárjának másodpéldányú kulcsait – a miniszterelnöknek és az ország koronaőreinek pecsétjeivel ellátott páncélládácskába helyezetten – a m. kir. központi állampénztár páncéltermének e célra kijelölt páncélszekrényében kell tartani.
A lepecsételt páncélládácska kulcsa, valamint a páncélládácskát tartalmazó állampénztári páncélszekrény másik két zárának eredeti és másodpéldányú kulcsai pedig az ország koronaőreit illetik meg.
17. §. A miniszterelnök a koronaláda és a 16. §-ban említett páncélládácska kulcsát, továbbá az állampénztári páncélszekrénynek őt megillető ? §. ) kulcsát – ennek másodpéldányával együtt – és végül a Szent Koronát tartalmazó páncélkamarának őt megillető (15. §.) eredeti kulcsait – saját pecsétjével lepecsételt külön-külön borítékokba helyezetten – a miniszterelnökség házipénztára páncélszekrényének e célra kijelölt páncélfiókjában tartja. Ebben a páncélfiókban más tárgyat elhelyezni vagy tartani nem szabad.
E négy, illetőleg az egyik koronaőr elhalálozása (18. §.) esetén öt, mindkét koronaőr elhalálozása esetén pedig hat borítékot tartalmazó miniszterelnökségi házipénztári páncélfiók kulcsát a m. kir. miniszterelnökség házipénztárának és letéteinek kezelésére érvényes szabályok és gyakorlat szerint kell őrizni.
A miniszterelnök a koronaőr hozzájuttatott kulcsait, a miniszterelnök pecsétjével lepecsételt borítékokban borítékokba helyezetten, a m. kir. miniszterelnökség házipénztárának említett (17. §.) páncélfiókjában az új koronaőr beiktatásáig tartja.
Az elhúnyt koronaőr birtokában tartott kulcsokat elsősorban a koronaőr által e részben megbízott családtag vagy más személy – kinek nevét és hivatását a koronaőr a miniszterelnöknek bejelenteni köteles – szolgáltatja a miniszterelnökhöz. Ha ez nem történik meg, a kulcsok beszolgáltatásáról a hatósági közegek gondoskodnak. Ennek részletes szabályait, valamint a koronaőr elhalálozásának kötelező bejelentését a m. kir. igazságügy miniszter, illetőleg belügyminiszter rendelettel állapítják meg.
(M. i.) A 16. §. A páncélkamara másodpéldányú kulcspárjainak tekintetében tesz javaslatot.
A másodpéldányú kulcsokat e §. Alkalmazása esetében páncélládácskába helyezetten a központi pénztár páncéltermének e célra kijelölt páncélszekrényében, tehát valóban biztonságos helyen kell tartani. A javaslat alapján – az állampénztári szekrény kulcsainak további elosztási rendje következtében – a koronát rejtő páncélkamara másodpéldányú kulcsaihoz a koronaőrök és a miniszterelnök szintén csak együttesen juthatnak.
19. §. Ez a törvény kihírdetésének napján lép életbe és végrehajtásáról a m. kir. minisztérium, illetőleg saját ügykörükben az illetékes miniszterek gondoskodnak.

 

3.4. Szervi határozványok

Kivonat a m.kir. Koronaőrség számára
Jelen helyzetben a “Magyar Koronaőrség” elnevezés szolgál alapul.

  1. Elnevezés:

Magyar kir. Koronaőrség

  1. Meghatározás:

A m.kir. Koronaőrség, mint önálló osztag a honvéd igazgatás keretében álló külön katonai testületet képez.

  1. Tagozódik:
  1. Békében és háborúban a magyar Szent Korona valamint a koronázási és egyéb országos jelvények őrzése.
  2. Az Államfői tevékenység alkalmával időnként megtartandó ünnepélyeken – mint sorfal, vagy kísérő különítmény – való részvétel ilyen ünnepségek: Szent István ünnepe, katolikus Úrnapi ünnepélye, az országos és katonai gyászistentisztelete.

Más ünnepélyeken a koronaőrség csak az esetben rendelhető ki, ha ez által valamely katonai emlékünnep, vagy más országos ünnep magasztosságának kiemelése kívánatos

  1. Alárendelés és szolgálati viszony

A m.kir. Koronaőrség minden katonai és katona közigazgatás ügyben az Államfő Katonai Irodájának Főnöke útján a Honvédelmi Miniszternek van alárendelve.
A Koronaőrséggel rendelkezésre hivatott:

  1. A Szent Koronának, a koronázási és egyéb országos jelvényeknek megőrzése tekintetében kizárólag az országgyűlés által megválasztott két koronaőr.
  2. Az országos /katonai és egyházi ünnepélyeken való részvételre nézve az országgyűlés által megválasztott koronaőrök előzetes hozzájárulása alapján/ a Katonai Iroda Főnöke.

Az államfő személye körüli szolgálatra vonatkozó részvételre nézve az Államfő Katona Irodájának Főnöke utasításai alapján a Koronaőrségnek az államfő személy körüli szolgálaton való részvétele azonban minden egyes alkalommal az országgyűlés által megválasztott koronaőröknek a koronaőrség parancsnoka által tudomásul hozandó.

  1. Állomány és rendfokozati elnevezés

A m.kir. Koronaőrség rendszeresített állományát a mindenkori szervezési rendeletek határozzák meg.
A Koronaőrség tisztjei és legénysége katonai állományú tényleges honvéd egyének; az utóbbiakra vonatkozó összes szabályok és határozványok rájuk nézve is értelemszerűen mértékadók.
Rendfokozati elnevezésük előtt a “koronaőr” jelző alkalmazandó. /pl: koronaőr ezredes, koronaőr őrmester/

  1. Állomány kiegészítés /vezénylés//
  1. Tisztek
    1. Parancsnok

A koronaőrség parancsnoka a honvédség egyik törzstisztje, akit a Honvédelmi Miniszter előterjesztésére az Államfő nevez ki, illetve menti fel.

    1. Beosztott

A m. kir. Koronaőrséghez pályázó tisztnek m.kir. Koronaőrséghez való áthelyezését a Honvédelmi Miniszter rendeli el.
A m.kir. Koronaőrségnél az orvosi szolgálatot a HM által kijelölt orvos /a fennálló szabályok értelmében / látja el.
b. Legénység
Altisztek és hivatásos tisztesek

A m.kir. Koronaőrség hivatásos legénységének kiegészítése a m.kir. Honvédségnek az ezen beosztásra jelentkező hivatásos altisztjei közül kiválasztás útján történik.
A Koronaőrség legénységének száma 24 fő és 5 honvéd.
Kívánatos, hogy a m.kir. Koronaőrségben a Honvédség minél több csapatteste az alábbi feltételeknek megfelelő altiszttel legyen képviselve.
Felvételre csak azok a hivatásos legénységi állományú egyének jelentkezhetnek, akik a kétévi csapatszolgálat után a két éves jutasi csapat altisztképző iskolát elvégezték, nőtlenek és legalább “igen jó” minősítéssel rendelkeznek, tetszetős külső és ügyes fellépés melletti egészséges, erős testalkatúak, testalkatuk kb. 180cm-től, de lehetőleg ennél magasabb és a 35 életévet még nem töltötték be.
A koronaőrségi szolgálatot /mint bizalmi szolgálatot / a csapat altisztjeinek kitüntető alkalmazásnak kell tekinteni.
A végleges beosztást hat havi próba szolgálat előzi meg, melynek Tartalma alatt a próba szolgálatos altisztek már a Koronaőrség rendszeresített állományába számítanak.
A próbaszolgálat alatt meg nem felelők volt csapattestükhöz vissza helyeztetnek.
A m.kir. Koronaőrség hivatásos legénységének előléptetését, áthelyezését, felváltását, valamint nősülési engedély megadását a Koronaőrség parancsnoka javaslatára a HM rendeli el.
VIII: Szolgálati határozványok
A Koronaőrség a Honvédség részére fennálló szabályoknak és utasításoknak van alárendelve.
A Koronaőrség állományába tartozó egyénekre az illetmény tekintetében az “Illetmény szabályzat” határozványai mérvadók. Öltözet, fegyverzet és felszerelés tekintetében az “Öltözeti és Felszerelési Szabályzat” határozati irányadók.
A Koronaőrség parancsnoka kezében összpontosulnak a kiképzési és közigazgatási teendők.




Koronaőrség 2007-2020. - Minden jog fentartva. - Code & Design: Electrocat Design, Kovács Győző